HALÁLLISTA: SZINKRON 

Bevezetés:
  A Halállista népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy olyan sok nyelvre lefordították. Ennek bemutatására az anime fináléját választottam. Bármilyen nyelven is hallgatjuk nagyon hatásos, már csak ez a részlet is:

 A második opening főcíménél megjelenik a „DEATHNOTE” felirat különböző nyelveken. Az egyértelmű japán és angol mellet, kínai, koreai, thai, orosz, olasz, spanyol és francia jelenik meg. A magyar persze nincs ott, furcsa módon a németet sem. Ez azt bizonyítja, hogy egy ilyen alapanyag nehezen szül katasztrofális fordításokat.


Szinkron:
 Éppen így hazánknak is sikerült szép munkát végeznie, ami a szinkront illeti. Kolovratnik Krisztián fuldokló és fölényeskedő hangja ügyesen elboldogul Ohba Tsugumi kifejező szókincsével és így lesz megfelelő magyar Kiránk. Ahogy L sem járt rosszul Viczián Ottóval, aki szinten elég karakteres hangot kapott. Még azt is megmerem kockáztatni, hogy túlszárnyalták az amerikai verziót. Talán az egyetlen, amit jobban eltalálták az Ryuk, mivel az angol hangja olyan kellemesen mély és reszelős. A japánt meghallgatva a miénk illik jobban az eredetileg elképzelthez (ahogy muszáj megjegyezni, Light alapvetően fiatal így nála pedig az angol...) de mégis Ryuk hangjában én az angolra szavazom:

Ugye milyen kellemes? De nem véletlen szeretem a saját Ryukunkat sem (Sotónyi Gábor). Bár ha már halálistenekről van szó Rem halott, érdektelensége fontosabb kifejezőeszköz számomra (Kossuth Gábor):

 Az én nézőpontomból a mi fordításunk még a japán szinkronnal is képes vetekedni. De általában így gondolom, ha a magyar hang is minőségi. Viszont én sosem szerettem igazán a japán nyelvet, nem néztem a sorozatot eredeti nyelven, ezért nem az én tisztem ezt megítélni.
Amit megítélhetek az a magyar hang. Amikor a szinkron minőségéről beszélek, elsősorban arra értem, ahogy a japán szövegeket magyarra fordították. Sok mindent fel lehet róni egy ilyen magyar szinkronnak, hogy milyen körülmények között vették fel, hogy milyen színészeket választottak az adott karakterekhez, és hogy milyen a színészi játékuk. De azzal nem piszkálhatjuk a Halállista fordítóit, hogy nem késztettek volna zseniális szövegkönyvet. Ez az első és legfontosabb, amit a szinkronnál figyelembe kell venni. Csak ezután nézhetjük a játékot és a többit.
 Biztos vagyok benne, hogy a Halállista egy hálás alapanyag volt, hiszen kiváló nyelvezete van. Ezért talán csak úgy lehetett megfelelőn lefordítani, ha minden egyes szövegrészt tisztességesen beletesznek. Szerencsére közel olyan bonyolult a magyar nyelv is mint a japán, ezért nem lehetnek olyan hatalmas különbségek.
 Az egyik legfontosabb tényező számomra egy ilyen jellegű sorozatnál, hogy új kifejezőeszközökkel kecsegtet. Nekem az lenne a legmegfelelőbb, ha egy érdekes és értelmes magyar sorozatot követhetnék, ami az egyik kiváló magyar rendező munkája, aki tisztességgel megírja a szövegkönyvet, amit aztán a fantasztikus színészeink megfelelően el is játszanak. Egyelőre kis számban fordulnak elő ilyen anyagok, és ameddig ez így van, meg kell elégednem azzal, amit a jó magyar szinkron tud nyújtani nekem. Persze ennek is megvannak az előnyei, hiszen ezáltal más országok kultúráival is meg tudok ismerkedni. Viszont egyszerűbb ez az ismerkedés, ha értem a nyelvet, amin beszélnek benne.

Meg kell becsülni a jó szinkront, hiszen azáltal mindig értelmezhetőbb lesz az adott mű.