HALÁLLISTA: NÉMASÁG 

(25.rész)

Bevezetés:
 Akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy írnom kéne erről valamit, amikor találtam egy érdekességet a kedvenc animémmel kapcsolatban. De hogy ne csak ezzel az aprósággal szúrjam ki az emberek szemét, bővebben kifejteném mit gondolok erről a részről és mindjárt itt a legelején ajánlom nektek megtekintésre:
   

  
 Most pedig próbáljuk meg elemezni a látottakat, akár egy verset irodalom órán. A Halállista ezen részében kulcsfontosságú események történnek. Aki nem látta volna az animét, először is súlyosan szégyellje el magát, ez egy alapmű ha valaki szereti a japán rajzfilmeket. Másodszor ne ezt az idióta „cikket” olvassa hiszen úgysem érti majd, hanem most azonnal kezdjen neki! Nem is olyan hosszú csak 37 részes, szerintem nem tud csalódást okozni.


Némaság:
 Az egész részre jellemző a központ halk morajlása és csöndessége. A gyerekek és a harangzúgás vissza-vissza tér kezdettől fogva. A Halállista ezen része a szokásosnál is művészibb. Ennek oka pedig L halála.
 A Némaság cím, akár az elhunytnak is szólhat. Tipikusan tartja magát a hasonló egyszavas, sejtető címekhez. Szerintem illik a megidézett hangulathoz.
 A nyitó jelenet a Wammy's house. Az árva gyerekek nevetnek és sírnak, a harangszó megszólalása után megérkezik Watari és a kócos kisfiú. Majd visszakapcsolunk a valóságba, látjuk a számítógépet, kávét és fánkot az asztalon. Így mintha betekintést nyernénk L fejébe, ahogy az emlékei filmjét tekeri, mint egy régi mozis tekercset, majd kilép mélységeiből. Aztán felhangzik az áldott morajlás.
 A rész nem tanít minket a Lista szabályaira, csak egy Deathnote felirat van a két fél között, ami a különlegességének bélyege. Az epizód két szerkezeti egységre osztható, amiket a zenével is jól elkülönít egymástól. Ezek nem lineárisan következnek, hanem inkább mozaikosan váltogatják egymást.
 Van egy történeti rész, ahol tovább halad a cselekmény, szokásos stílusával. Ilyen Rem és L beszélgetése, ahol a halálistent faggatja a Lista használatáról. Hasztalanul persze, de cserébe értékes információkat tudunk meg ezekről a különös lényekről. A gyászos hangulat és L elszólásai is előrejelzések. De ott van Rem feleszmélése, amikor a rendőrök beszélgetéséből rájön, hogy aznap neki is vége. Így közlik a nézővel, hogy Kirának igen alapos terve volt és hatalmas szerencséje. Ekkor már komolyan körvonalazódni látszik a végkifejlet.
 Hamar kilyukadunk viszont valami sokkal fontosabbnál, ezek pedig a sokatmondó szemek. L kezdettől fogva látja Lighton, hogy megváltozott. Azt a bizonyos jelenetet, amikor igen közelről látjuk kettejük arcát, már írhatjuk a második részhez. A másik egy sokkal művészibb részegység, tele különleges jelenetekkel, fokozott líraisággal. Nem szólnak egymáshoz a karakterek, tompa zene szól, visszhangzó dallamok, zörejek és az idő sokkal lassabban pereg.
 Ezek kísérnek el bennünket Misa énekéhez. A magyar részben Japánul van, így most angolul linkelném:

„Most nincs lehetőségem arra hogy elítéljem a bűnözőket. Misa, ítéld el őket te!"

  

  
 Amane Misa rémisztően kifejezéstelen ebben a részben. Nem éppen ezt szoktuk meg tőle. Suttogó és lágy hangjával, elrejtőzik a tömegben Kiraként. Kellemes éneke ugyancsak jó kontraszt az elhulló emberekkel. A zene olyan könnyedén zongorázik végig a holtak képein, mintha egy ártatlan montázs lenne kiskutyákról. Ahogy a gyerekek elrohannak Misa mellett és látja a haláluk időpontját, egyszerűen hátborzongató. Jól játszik az ellentétekkel a halál és gyerek, aranyos kislány és gyilkos párok között. Misát a gyilkossághoz szépen felöltöztették, vagyis egy erkölcsileg elítélhető dologhoz esztétikus jelzőket társítottak. Ez alkalommal ő már nem csak mint Kira szeme, hanem mint jobbkeze is tevékenykedik és elegánsan hajtja végre helyette a gyilkosságokat, rezzenéstelen arccal. Misa ebben a részben igen különös nekem. Itt mutatkozik meg, hogy több mint egy buta rajongója Kirának és koránt sem olyan buta, mint amilyennek legtöbbször mutatja magát. Legalábbis én ezt olvasom le komor kis pofiáról.

„Ha van még egy Lista és azt használja valaki, azt elkapom ha addig élek is"

 L pontosan tisztában van azzal, hogy közel a vég. Ezt követően királykékbe burkolódzik és elkezdi gondolatmenetét, amivel megfejti Kira tökéletesen kidolgozott trükkjét a csipszes zacskóval. A bökkenő már csak a hamis szabályokkal van. Light ügyesen kitervelte az egészet. Sakkmatt. L-nek akkor harangoztak, amikor Light visszaszerezte az emlékeit és megölte a Lista akkori tulajdonosát.
 A következő jelenet az én abszolút kedvencem, az esőben beszélgető páros. Az ősz a halál hírnöke. A szomorúság és az eső gyakori párosítás, a természet alkalmazkodik a karakterek hangulatához. És itt tér vissza az elején hallott harang:

„Nem...Nem mondhatnám, hogy bármit is csinálnék, de a harangzúgás. Ma bántóan hangos a harangzúgás, ugye? Ma megállás nélkül zúg, ezért nem bírtam a kíváncsiságommal. Egy templomból jöhet? Házasság vagy inkább..."

 Temetés. Kimondatlanul, de megjelenik. Light egyértelmű fölénybe került azzal, hogy felfedte a gyilkosságok módját, ezzel az összes ütőkártyáját kijátszotta és ezt L is pontosan megérezte. Kettejük közül Light az okosabb, mivel L túl emberi és az embersége gyengeség Kirával szemben. Majd L felteszi ezt a remek kérdést:

„Amióta a világon vagy, mondtál igazat akár egyetlen egyszer is?"

Súlyos mondat. L nem kertel tovább, Light arcába vágja: ő Kira és egy mocskos hazug ember.

 Az alma egyértelmű szimbólumán, illetve az első oppening bilbilai utalásán kívül, ahol a Sixtusi kápolna freskója villan be, mindezen kívül van ebben a részben valami, amiről eddig én sem tudtam. Ez pedig a „Jézus megmossa Júdás lábát”, ami ugyancsak az anime mélységének bizonyítéka: „Ez a legkevesebb, hogy jóvá tegyem a vétkemet." - vétke pedig nem merül ki abban, hogy kicsalta Lightot az esőbe:

„A szabályokat minden világban az szabja meg, akit ott istenként tisztelnek. Te megszegted az általam megszabott törvényt, ellene mondtál az új világ istenének. Ezért a bűnödért meghalsz.”

 De L bűne nem lehet az emberek iránti elkötelezettsége és segítőszándéka, ez így nem helyénvaló:
„Olyan szomorú ez, hamarosan elválnak egymástól." - a sokszor idézett mondat válasz nélkül marad. Majd elérünk a legfontosabb jelenetéhez, ami L halála.
„Hol a halálisten? Uraim, a halálist..." - utolsó mondatát egy hirtelen szívroham szakítja félbe. Barátunk halála lelassítja a dolgokat. A zene elhalkul és tompává válik, megszólal ismét a harangszó. Kira meglepett arcot vág a tervezett gyilkossága beteljesülésekor. Tágra nyílt szemekkel nézi végig, ahogy a nyomozó zseni szépen lassan lefordul a székéről. Itt látjuk utoljára emberközelinek. Ezután könnyen elveszíthetjük a szimpátiánkat, ha látjuk amikor a sírja felett őrjöng. A halála egyébként gyönyörű. A képen csak a vörös vészfények, fehér arcok és árnyékok látszanak. Majd a két főszereplőre közelítünk. Kira szeme ebben a részben a legeslegélesebb. A hátsó gondolataiban felvett arckifejezését megeleveníti egyetlen néző számára, csakis nagy ellenfele kedvéért. Mondhatni az egyetlen őszinte gesztusként, amit azóta tett hogy a világra jött. Ez Kira vallomása, ahogy széles vigyorral búcsúzik drága barátjától. A korábban felbérelt Rem, sok várakozás után végül végrehajtja feladatát és végez azokkal, akik a szerelmét fenyegetik. A Némaság újabb kettős fordulattal próbálkozik akár A tét című rész, de ezúttal ez csak jelképes, amivel a kivételes L-nek tiszteleg még utoljára. Ezúttal L veszít. Egyszerűen lemarad és ezt a lemaradást már nem képes behozni. Az események gyorsan haladnak az utolsó szóig. L utoljára hunyja le szemét, Kira mosolya szertefoszlik és felhangzik a Requiem.

 A zárójelenetben Kira visszafelé sétál a folyosón, amin az elején a tetőre igyekezett. A folyosó szemszögéből nézve a rész leegyszerűsödik, egy apró teendővé válik L kiiktatása. De mi tagadás Kirára már semmi szükség nem volt, miután visszaszerezte a Listát, mert terve már készen várta. Annyit kellett tennie, hogy hátra dől és a páholyból nézi végig a tervezett gyilkosságot. Így L a Feltámadás után, már nem is Kirával hanem a halálistennel került szembe. Nem tehet mást mint, hogy utolsó erejével, sajátos igazságérzetével még megpróbálja elfogni a következő Kirát. Remmel szemben viszont halandó.
 Végül Kira felidézi magát az első részből, és kihirdeti győzelmét. Így zárul a Némaság című rész:

„Én vagyok az új világ istene."

 A film egyébként, nagyszerű adaptáció. A változtatások sűrítik az alapanyagot a film időkorlátja miatt, de megfelelően teszik azt. Akár egy manga-anime adaptáció tökéletességével. A színészek brillíroznak, már amennyire egy animét élőszereplőssé lehet tenni. Ezen okok miatt a Halállista film, azoknak is tartogat meglepetést, akik eddig csak az animét látták. Ha valaki szereti mindenképpen tegyen vele egy próbát, nem fog csalódni. Én a filmeket láttam először, ezért talán elfogult vagyok, de nem egyedül én tartom ezt olyan kivételes adaptációnak.
 A legújabb Relight is tartalmaz új jeleneteket, ezt viszont csak az elszántabbaknak javaslom. Az animés film csupán egy összefoglaló a 37 részből, két részre bontva. Plussz jeleneteket alig tartalmaz. Nem használt vagy újra írt, cenzúrázott jelenetekkel egészítették ki. Nosztalgiázásra viszont tökéletes, mert így csak 3 és fél óra az egész egyben.
 A kedvencem ebből, amikor az árvaházat mutatják. Van itt egy színvonalas Deathnote monológ. L az árvákat tanítja, köztük látjuk Neart és Mellót is:
   

„Csakhogy, rengetegféle szörny él ebben a világban: Szörnyek akik nem mutatják meg magukat, csak gonoszkodnak, akik gyerekeket rabolnak el. Szörnyek akik álmokat esznek, szörnyek akik vért szívnak, valamint…Szörnyek akik egyfolytában hazudnak. A hazudós szörnyek nagyon zavaróak. Az ilyenek sokkal erősebbek, mint az összes többi. Nem értik meg az emberek érzéseit, mégis embernek tettetik magukat. Akkor is esznek, amikor egyáltalán nem éhesek. Akkor is serényen tanulnak, ha egyáltalán nem érdekli őket. Nem szeretik a barátaikat, mégis barátságokat kötnek. Ha felbukkanna egy ilyen szörny, elképzelhető hogy felfalna engem…mert én is egy ilyen szörny vagyok."

L temetése:
 L halálával, megkezdődik Kira rémuralma. A temetése a csodás naplemente fényében zajlik. A Halállistában vissza-visszatérő elem ez a napszak. Az első részben, mire Light elképesztő monológja végére ér a nap is felkel. Ezek a fények, amik a dolgokat oldalról világítják meg, így színük élénken pompázik. Imádom ezeket az időszakokat a napkelte és a napnyugta közelében. A kihagyott, vagy kiegészítő jelenet remekül illet volna a Némaság című részbe. Enélkül a temetés helyett a halál van középpontban. A temetés mellett viszont van egy hatalmas érv, és ez nem más mint Light őrjöngése. Mivel számomra itt veszett el teljesen kedvelt antihősünk, és szűnt meg létezni mint Yagami Light. Szegény pára, milyen hosszú ideig kellet visszatartania azt a kitörést. Nem fedhette fel igazi lényét, itt viszont látjuk milyen ember valójában. A síron görnyedő alak látványa számomra visszataszítóvá tette a karaktert. Rendkívüli, különleges, őszinte pillanatában láthatjuk őt. Látjuk feláldozott, eltorzult lelkét, amit a Lista és a halálisten ereje elemésztett.
 Ezt a második évad sem volt képes feloldani. És be kell vallani az a gyengébbik fele.
Erre tökéletes bizonyíték az Igazság című rész:
   

   
 Persze nem ítélem el ezt az évadot sem. A finálé például fenomenális lett. Csak a történetében van némi kivetnivaló, ami szerintem azért lett így, mert túl sokat akart markolni. Kira, L, Light a nyomozócsoport feje lett „nincs ennél erősebb”. Ennek a bemutatása viszont, nem tökéletes. Az egész világot kívánták bemutatni, ami egy Kira féle jelenségtől megváltozik. Korábban is mindig jelen volt, mondjuk Amerika az FBI ügynökökön keresztül, és Kira sosem egyedül Japán problémája volt, erre jó példa a nyomozói kongresszus, amelyben minden vezető ország képviseltette magát. Ott viszont még csak finoman tették, amit a második félben próbáltak meg, az nem sikerült jól és ezen Kira karaktere sem tudott már segíteni.
 Nem gondolom azt, hogy L halála szükségtelen lett volna. Épp ellenkezőleg, örülök neki hogy nem egy átlagos történet, de a végén mégsem győzhetett a gonosz. Ezt nem lehetett volna a végtelenségig húzni, idétlen lett volna látni "Az új világ teremtését". De nem is volt szükség rá! Az anime a küzdelemről szól a törekvésről és a bukásról.
 Neart senki sem szerette igazán. Szerintem azért, mert embertelen. L után nehéz lett volna megszerettetni egy hasonló karaktert. Nem az a lényeg, hogy minden karaktert a szívünkbe zárjuk, vagy érdekesnek tartsunk, de Nearben nem ez a legidegesítőbb. A fő problémája, hogy rendkívül öntelt és sok mindent túl egyszerűen old meg. Rosszul van megírva. Viszont ott van nekünk Mello, akit azért lehet kedvelni. Mello a zsenik közül a legvagányabb. Ő áll legközelebb egy egészséges emberhez. Nem autisztikus, nem pszichopata, legalábbis a többiekhez viszonyítva. Az egyik soundtrackje hasonlít a Nirvana - Heart shaped box című számára. Mello ismertetőjegyei a stílusos egyenesre vágott szőke haja, a kissé nőies öltözködése és a híres pótcselekvése a csokival. De ez az egyetlen furcsasága, a többi Wammys árvával szemben messze a legegészégesebb.
 Maga az ötlet viszont remek. "L örökösei". Ha életében nem is, de halála után, a növendékein keresztül győzi le Kirát. Ez már szimpatikus. Számoljunk a halálunkkal. Ne legyen a halálunk egyenlő a munkánk végével. Ne gondoljuk, hogy pótolhatatlanok vagyunk.
 Velük szemben ott van Kira, aki magányos gyilkos. Ezzel azt is kifejezik, hogy az ember csak társasági lény, bármennyire is utálom ezt mondani, és halálra van ítélve ha összefogás nélkül száll harcba. Kira hiába okosabb Mellónál és Nearnél is, mivel egyedül van végül neki kell vereséget szenvednie:
"De ketten elérjük L szintjét. Sőt! Ketten túlszárnyaljuk L-t." - ebben azért nem vagyok biztos. Near nem játszott tisztességesen. L nyomozásának eredményeit használta fel, a gyanúsított konkrétan az ölébe hullott. Egyébként nevetséges volt az a gondolatmenet: "Vagyis Kira a nyomozási csoport feje" - na persze...
 Jó...azért megkell hagyni, Light elég pofátlanná vált L halála után hiszen már nem kellett annyira ügyelnie a viselt dolgaira. De az igazi hibát akkor vétette, amikor Kira cselekedeteit Mikami Terura bízta. Mikami pedig a hűségével, tette tönkre Kira megistenülését. Viszont ez egy szükséges ”rossz” volt, a történet teljességéhez. Én legalábbis képtelen vagyok más fajta befejezést elképzelni hozzá, mint Kira bukását.
 Yagami Light szíve megáll. Ez a pont a történet végén. Látjuk Mikamit, de ami fontosabb L is megjelenik. Nélküle aligha lehetett volna befejezni. Az ő párosuk volt a Deathnote alappillére és ez L halálával sem változott, fel-feltűnt a második évadban is:

„De mégis ez a kisugárzás. Vagyis még mindig, L ellen harcolok?"

Egy bizonyos szempontból, L a halála ellenére győzedelmeskedett az igazság oldalán.


Ending:
 Egy újabb Maximum the Hormone szám. Szeretik ezt az előadót. Az elsőnél mindenesetre jobb választás, az valahogy túl lágy volt nekem. Sokáig tartott míg először végig hallgattam. De megkell hagyni, vizuálisan az is rendben volt azokkal a szép kontrasztokkal.
 A második zenéje szerethető, viszont maga az opening nem bővelkedik képekben. Alig pár jelenet van és a jelentésük hasonló. Például a gyorsuló lift: Kira csúcsra törése vagy felemelkedése az istenek szintjére. A füzet fellapozódik, Kira a Listába ír, az órája sebesen forog. Az óra ugyanúgy kapcsolódik a Lista használatához, mint a toll. Mielőtt Misora Naomi meghalt, az utolsó kérdése az volt:

„- Mondja, miért nézegeti olyan gyakran az óráját?
- Mi? Hogy ezt? Hát azért mert...én vagyok Kira."

Dirge

 Az első gyilkosságánál, a Feltámadás című részben és a fináléban is előkerült az a praktikus kis szerkezet a rejtekfiókkal, amiben a Lista egyik darabja lapul. Az óra és a Lista tehát összekapcsolódik, ezért került be ide ez a kép. De ezek még mindig csak apróságok.
 Light szárnyra kel és szabadon száll a szélben vagy higgadtan átsétál a forgalmas úton zsebre tett kézzel, ezekkel szintén a felsőbbrendűséget akarták kifejezni. Az egész ending gazdag ezekben a modern képekben, ami nekem kissé idegen, de gyakori eleme az ilyen montázsoknak.
 A nyitó képen Kira velünk szemben áll felénk halad, a tömeg pedig ellentétesen. Ez tér vissza a végén is, tehát biztosan fontos. A vezető szereppel kapcsolatos. A tömegben továbbra is megbúvó Kirát jelezheti, amiért háttal állnak, de fontosabb hogy a követői között áll. Az arctalan, vak tömeg aki Kirát buzdítja pont olyan, mint egy hadsereg.

„Megjelentek olyan országok, akik nyíltan elismerték Kirát. És a világ egy olyan korszak felé tartott, amiben Kira az uralkodó.”

 A záró kép nem más, mint maga Yagami Light holtan. Kicsit megtévesztő mivel fekete haja van és fehér a ruhája, de ezt már megszokhattuk. Így igaz, ő Kira. Fontos kép és szerintem jelzés értékű, annak ellenére hogy csupán pár villanás. Az új világ istenének halálát jósolja meg, bár így aligha lehet uralkodó.
Ryuk megmondta már a legelején:

„És amikor meghalsz, a te nevedet én fogom felírni a saját halállistámra és azaz ember aki a halállistát használta nem kerül sem a mennybe sem a pokolba erre ne is számíts, ennyi az egész. Majd meglátod a halálod után.”

„Úgyis az lesz a vége, hogy felírom a nevedet a saját halállistámra.”

Így zárul tehát az anime, az utolsó részben Yagami Light halálával, személyisége megromlásának tökéletes végpontjaként.

„Vereséget szenvedtél Light. Megmondtam már az elején, amikor meghalsz én fogom beírni a nevedet a saját füzetembe. Ez a szabály az ember világba halállistát juttató halálisten és az ember között, aki először veszi azt a kezébe. Ha börtönbe zárnak ki tudja mikor halsz meg, semmi kedvem erre várni.
Neked már úgyis véged, halj meg itt és most.
Jó hosszú ideig elszórakoztattuk egymást, hogy ne unatkozzunk. Ugyancsak jó mulatság volt.”

夜神月